, 2021/8/13

Rózsaszín delfinek, piranhák és fekete kajmánok. Ez úgy hangzik, mintha csak legendákról lenne szó, de valójában az Amazonas egyik védett vizes élőhelyének lakói, ahol több ezer ritka állatfaj él, és ahol lenyűgöző történetek keringenek arról, hogy a törzsi istenek delfinekké változtatták az embereket.

piranhák és  delfinek

Az Amazonas esőerdeiben élő őslakos csoportok kultúrájának része a mesemondás, és a vizes élőhelyek fontos szerepet játszanak az évszázadok óta szőtt mesékben. A ticuna nép meséi sem különböznek ettől; az egyik történet egy emberi alakba öltözött rózsaszínű delfinről szól, aki részt vesz a törzs hagyományos ünnepségein, hogy elvarázsolja a nőket, akik beleszeretnek ebbe a magas, furcsa férfiba. A férfi aztán leviszi a nőt a folyóhoz, és őt is delfinné változtatja.

De a Lagos de Tarapoto vize nem csak meséknek ad otthont.

Annyira fontos élőhelyet jelentenek az állatfajok számára, hogy 2018-ban védett státuszt kaptak, miután öt évig tartó küzdelem után petíciót nyújtottak be azért, hogy a vizes élőhelyi régiót a svájci Ramsari természetvédelmi szervezet nemzetközileg elismerje. A tudósok évek óta folytatnak kutatásokat a vizes élőhelyeken - amelyek a Tarapoto-tó és más vízfolyások hálózatát is magukban foglalják.

A tavat az Amazonas folyó táplálja, és egy bonyolult patakrendszer köti össze számos kisebb tóval. A szakértők 900 növényfajt, 300 madárfajt, 176 halfajt, 56 hüllőt, 46 emlősfajt és 30 kétéltűt azonosítottak. A 400 négyzetkilométeres vizes élőhelyen a kolumbiai Amazonas egyik legnagyobb számban fordulnak elő folyami delfinek.

13 a legjobb dolgok közül Kolumbiában

A közelmúltban az Omacha a WWF mellett és helyi csoportok segítségével műholdas megfigyelési projektet indított az Amazonas térségében élő cetfélékről.

A vizes élőhelyek a delfinek szaporodásának kulcsfontosságú helyszínei, valamint a halak tenyésztési helyei -- létfontosságú élelmiszer- és bevételi forrás a régióban élő 22 őslakos közösség számára. A pirarucú hal, az egyik legnagyobb édesvízi hal, az Amazonas folyóban őshonos arapaima faj.

Évszázadok óta az őslakos közösségek kulcsfontosságú táplálékforrása, amelyet frissen, szárítva vagy sózva fogyasztanak - és akár 10 láb hosszúra is megnőhet.

Turizmus és természetvédelem a munkahelyen

Az őslakos közösségek a turizmusból is élnek, és ennek a vízrendszernek a megőrzése azt jelenti, hogy a következő években is fenntartható jövedelemhez juthatnak. A régióba látogatók helyi bennszülött idegenvezetőket bérelhetnek fel, akik körbehajózzák őket a tavon és a folyóhálózaton, rámutatnak az élővilágra és elmagyarázzák a terület történelmi jelentőségét.

A vizes élőhelyi régió leginkább a Tarapoto-tóról ismert, amely egy 37 négyzetkilométeres víztömeg, és amely egy rövid útra található Puerto Nariñótól, a kolumbiai Amazonas régióban található, az Amazonas folyó partján fekvő várostól. A turisták, akik eljutnak a távoli régióba, abban a reményben látogatnak el a tóhoz, hogy megpillanthatják a ritka rózsaszín delfint, vagy kipróbálhatják magukat a piranhahalászatban.

A Centro de Interpratación Ambiental Natütama, amelyet egy nonprofit szervezet működtet, rengeteg információt kínál a rózsaszín delfin és a lamantin fajról.

Még mindig nincs egyetértés abban, hogy miért rózsaszínű a rózsaszín delfin, mivel a helyben "boto" néven ismert emlősök egy része szürke marad. A színeződés változó, a felnőtt hímek a legrózsaszínűbbek, talán azért, feltételezik a szakértők, mert sokat harcolnak -- és a hegszövetük rózsaszínű.

Egy másik elmélet szerint azért álcázzák magukat, hogy illeszkedjenek a vörös iszaphoz, amely egyes folyókban a heves esőzések után megjelenik. A turisták a ritka rózsaszínű delfinek felfedezésének reményében érkeznek a területre. Bár a tavakban lehet úszni, a tavak piranhákkal fertőzöttek, ezért mielőtt megmártózik, kérdezze meg az idegenvezetőt.

A motoros csónakok, amelyek egykor egyes túrákon részt vettek, valamint a fakitermelés, a vadászat és a túlhalászás veszélyeztették a vizes élőhely-komplexum biológiai sokféleségét, ezért a tudósok összefogtak a területen élő helyi őslakos csoportokkal, hogy 2018-ban a svájci természetvédelmi testület, a Ramsar-gyűjtemény kérvényezze a Tarapoto "nemzetközi jelentőségű vizes élőhellyé" nyilvánítását. A terület az első vizes élőhely a kolumbiai Amazonas vidékén, amely elnyerte ezt a státuszt.

"A Ramsar-státusszal rendelkező vizes élőhelyek nemzetközi szinten elismertek a biológiai sokféleség és a természeti gazdagság egyedülálló jellemzői miatt, és azokat fenntartható módon kell megőrizni és használni, hogy minőségüket és állandóságukat hosszú távon megőrizzék. A Ramsari területeken nem végezhető nagyszabású bányászat és jelentős infrastruktúra-építés" - mondja Saulo Usma, a WWF Kolumbia édesvízi szakértője.

Azok a látogatók, akik szeretnék megismerni a tavat, Puerto Nariñóban szállhatnak meg, egy 6000 lakosú, többnyire őslakosokból álló kisvárosban, amely ökológiai közösségként hirdeti magát. A városba semmilyen autó vagy motorizált jármű nem hajózhat be - ez azt jelenti, hogy minden túrát fából készült csónakokkal tesznek meg.

A város repülővel Bogotából, Medellínből vagy Cartagenából érhető el. A szállás és a létesítmények alapszintűek, de ez egy csodálatos kiindulópont az Amazonas régió felfedezéséhez, és egy lehetőség arra, hogy az őslakosok kultúráját a maga teljességében megismerjük.

Együttműködés a helyiekkel a vizes élőhelyek védelmében

A terület védetté nyilvánítása a helyi közösség vezetői szerint azt jelenti, hogy lehetőség van a természetvédelmi projektek finanszírozására. "A tarapotói tavak Ramsari területté nyilvánítása lehetőséget nyújt természeti, kulturális és társadalmi erőforrásaink megerősítésére, védelmére és megőrzésére" - mondja Lilia Isolina Java Tapayuri, a Cocama etnikai csoport közösségi vezetője.

A helyi őslakos csoportokkal való együttműködés létfontosságú szerepet játszott a védelmi folyamatban. A Sinchi Intézet, egy másik kolumbiai környezetvédelmi csoport, amely együttműködött a tó védelmének elérésében, a helyi halászokkal dolgozik együtt, hogy biztosítsa részvételüket.

A Lagos de Tarapoto vizes élőhely-komplexum látványa a kolumbiai Amazonas megyében.

"Sinchi közreműködött a terület kezelési tervének kidolgozásában" - mondja Mariela Osorno biológus, aki az Amazonas régióra specializálódott. "A Tarapoto rendszer halászait is elkísértük, képeztük őket az adatgyűjtésre, a közösségi megfigyelésre és a terület halászati használatára."Az intézet a közösségekkel együttműködve madárkalauzt is készít a területre vonatkozóan, valamint a falusiak képzésén is dolgozik, hogy képességeiket felhasználva madarakra összpontosító turisztikai vállalkozásokat indíthassanak.

"A résztvevőket a madármegfigyelés módszertanára, a fajok azonosítására és a madárkalauzok használatára képezték ki" - magyarázza Osorno, hozzátéve, hogy a Sincha a helyiekkel együtt azon is dolgozott, hogy visszaszerezzék a madarak nevét a területek anyanyelvén. "Létfontosságú a megőrzés és a megfelelő kezelés előmozdítása, a fajok, ökoszisztémák és tájak genetikai gazdagságának állandósága, valamint az itt élő őslakos közösségek, különösen a ticuna (más néven maguta), cocama és yagua népcsoportok kultúrájának és tudásának megőrzése érdekében"."

Ha lehetőséged nyílik meglátogatni a világnak ezt a gyönyörű és elmaradott szegletét, biztosan úgy fogsz távozni, hogy megújul az egyszerű, a természettel való együttélés érzése.